Bekövetkezett, amit már a januári nyitáskor sejteni lehetett: eljött az apokalipszis.
Dezső elébb önálló életre keltette karjait, lehetetlenné téve 3 kávé egyidejű lefőzését. Ha emlékszel a Pom-Pom című mese cipős történetére-amikor is a jobb és balos cipő egymás ellen lázadt-, akkor el tudod képzelni, milyen remek dolog egy kávégép lelkére beszélni, hogy zabolázza meg rakoncátlan porontyait. Kérleltem, simogattam, rimánkodtam, mindhiába. Dezső megmakacsolta magát.
Tegnap este már totális anarchiába tört ki: vizet spriccelt, zaccot puffogott, gőzt böfögött, kávét köpködött. Nem totojázhattunk tovább, nekünk is fel kellett venni a kesztyűt: Dezső kapott egy jókora sós gyomormosást. Sajnos azonban ez a detoxikálás sem térítette észhez.
Reggel berobogott Misi, a szerelő, és egy óra alatt kijózanította a tévelygőt, aki bár még pár percig kötözködött, de aztán kénytelen volt belátni: le kell tenni a fegyvereket.
2 megjegyzés:
Nálunk Árpád névre hallgat a kávégép a szerkesztőségben. Vele is szépen kell beszélni... Lelkük van. :)
Próbálkozom, de Dezső egy hálátlan áruló :)
Megjegyzés küldése