No, kérem szépen: kisütött a nap Szegeden, és előbújtak lelki vackaikból az emberek.
Lobogó hajjal, sapka nélkül futott be a kutyás néni is (aki lelkes és mindennapi vendégünk immár fél éve), és újságolta, hogy bejárták az egész Tisza-partot.
A tanult tehetetlenség persze a szokásos hét eleji depresszióval nyitotta meg a kávézót: gondolatban hálát adtam annak a pár beténfergőnek, aki megtalál minket :)
Szerencsére azonban sokan voltak, és megint meg kellett állapítanom, hogy igencsak szeretem ezt a pörgést, jó találkozásokat, beszélgetéseket. Csak hát nehéz a nyugalmas hetek után hirtelen négyesbe kapcsolni: így borult a forró csoki, nem nyílt a teás zacskó, elfelejtettem tejet habosítani stb.stb.stb. Mon, dieu...tiszta amatőrizmus.
Blade napsütés által megzavart lelkiállapotát mi sem jelzi jobban, mint hogy a mai nap magasröptű, ámde kínzó kérdése ímígyen hangzott: "Ha az USA elnőke nő lenne, akkor a férjét First Man-nek hívnák?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése