Khmm. Mit is tegyen az ember lánya, ha egy olyan ajtón kell ötpercenként közlekednie, amit nem túl sűrűn nyitogatnak? Mármint a látogatók.
A teraszunkon nem működnek csilli-villi biztonsági kamerák, és akárhogy kémlelem, egy felesleges alkalmazott sem strázsál, hogy a főnöknek ne kelljen folyton ki-be rohangálnia. Marad tehát a vizuális és személyes ellenőrzés. Jobbhíján.
Ez km-ben és ajtónyitások számát tekintve guinessi magasságokba szökik, merthogy az aulában vagy mindenki fázik, vagy mindenkinek melege van. Ergo: az ajtó többnyire csukva van. Szerény személyem pedig félkezes technikával lavíroz számos tálcacipelés és ajtónyitogatás között.
Most pedig immár hozzácsapódik a feladataimhoz a finom mechanizmusú ajtócsukás elsajátítása is, hiszen a pénztár vattacsendjében állítólag zeuszi dörgedelemnek hat a ténykedésem.
Persze, ha napi 5-600 látogató tartaná folyton mozgásban az ajtót, akkor valószínűleg egy ilyetén probléma-generálásra nem lenne idő :)
Csókolom, megszakadhatok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése