
És hogy talán ezért is megy aránylag jól a közös munka. Mert elfogadjuk egymást a kávézóban is kallantyústul-mindenestül.
Aztán Deziré elmereng azon, hogy ő is kétszer állt sorba, amikor a nehéz természetet osztották. Kijelenthetjük bátran: vele dolgozni acélozott idegeket igényel. Ha jön a vendégsereg, akkor nem szeret feleslegesen beszélni; viszont elvárja, hogy félszavakra-és mozdulatokra redukálódjon a kommunikáció.
És mivel érzelmi szálakból varrták, pörgős-feldobott, ha jól mennek a dolgok; aztán sietve a pincébe menekül, ha kevésbé szépen süt a nap.
Szóval, az a helyzet, hogy jó sok bőröndöt viszünk vidékre is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése