2009. április 15., szerda

Amikor Deziré vidékre költözik...

...akkor a nagy hajcihőben gyakorta kap meditációs-önelemző rohamokat. Például, hogy Blade mi a csodának fabrikál kis foganytúkat a millió kötözött könyv tetejére, amikor az plusz két percet elvesz amúgy sem sok szabadidőnkből. De aztán rá kell jönnie, hogy tulajdonképp, mennyivel egyszerűbb lesz így a költözés.

És hogy talán ezért is megy aránylag jól a közös munka. Mert elfogadjuk egymást a kávézóban is kallantyústul-mindenestül.

Aztán Deziré elmereng azon, hogy ő is kétszer állt sorba, amikor a nehéz természetet osztották. Kijelenthetjük bátran: vele dolgozni acélozott idegeket igényel. Ha jön a vendégsereg, akkor nem szeret feleslegesen beszélni; viszont elvárja, hogy félszavakra-és mozdulatokra redukálódjon a kommunikáció.

És mivel érzelmi szálakból varrták, pörgős-feldobott, ha jól mennek a dolgok; aztán sietve a pincébe menekül, ha kevésbé szépen süt a nap.

Szóval, az a helyzet, hogy jó sok bőröndöt viszünk vidékre is...

Nincsenek megjegyzések: