
Mert azt mindenki tudja, hogy vállalkozónak lenni maga a csoda, amiben legfeljebb az okozhat némi fejtörést, hová is talicskázza a pénzét az egész nap kávézgató, alkalmazottait rabszolgasorba hajtó; másodállásban adó-és tb csaló emberünk.
És még van bőr a képén azt állítani, hogy nem tudja szponzorálni a múltból felbukkanó, rég volt ismerősök lázálmas terveit.
Summa sumarum Alice nem érezhette magát olyan kiválóan Csodaországban, mint egy kisvállalkozó a kft-jében. Mert hát nincs annál nagyobb öröm, mint hogy napi 10-12 óra meló után/közben igyekszel azt a mintegy 200(!) előírást betartani, amit a 8-féle hatóság elvár tőled; megpróbálod kihúzni azt a pár évet, amíg némileg nyereséges lesz a vállalkozásod, addig pedig tovább csapolod a lakásodra felakasztott jelzáloghitelt.
S mivel az alkalmazott csak egy távoli délibáb, addig is belehúzol, hogy minél hamarabb kigyógyítsd magad a betegségekből, hiszen neked nincs táppénz. De a gyereknek sem...
Szóval, drágáim az aranytojást tojó tyúkocska sajnos nem ide pottyantotta a tutit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése