A cigi borzasztó volt, nem is kötöttünk életre szóló barátságot; a kávéval viszont halálos szerelembe estem. Néhány év múlva szorosabbra fűztük a viszonyt a középiskolai apáca-neveldében (ti. kollégista voltam), az egyetemen pedig valóságos orgiákat éltünk át egy-egy szigorlat között: instant, kotyogós, Grand Café-s, műanyag poharas-talponállós... halhatatlan.
Utassy József: Kávé-szonett
Idő, te aztán karburátor vagy!
Az örökmozgó Energiáé.
S te kétütemű piros motornak
vagy a sebességváltója: kávé!
Betűországút, ha cserben hagynak
gyalogos verseim igazáért,
legyen majd ez a szonett: talapzat!
Ihletem isteni italáé.
Ha meghalok, egy halhatatlan
kávéfőzőt viszek magammal!
Sejtem én, cinkos bűneim súgják:
rejt a pokol is tűzről pattant,
csillagszemű, ördögded Angyalt,
ki főz egy léleklendítő duplát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése