Egy születésnap margójára

- Tessék. Kiss Virág.
- Tessék? Jaj, elnézést,én a Múzeumi Kávézót kerestem volna, nem a "kisvirágot" .
- Akkor jó helyen jár :)

Immár egy éve.

Amikor a kígyó a saját farkába harap

Meséltem hajdanán a zárjegyes koktélok és fröccsök esetéről (ti. amikor a talponállóban a hosszúlépést csak zárjeggyel lehet kiadni a törzsvendégnek).

Következzék most a magyar abszurditánia újabb fejezete :

"Vendéglátóhelyeken a koktélok (alkoholtartalmú italok, pl. alkoholtermék, pezsgő, szőlőbor, stb. összekeverésével, esetleg aromaanyagok, aromakivonatok, fűszernövények és/vagy fűszerek hozzáadásával készített ital), a fröccs (szőlőbor és szikvíz keveréke) vagy a forralt bor készítése és felszolgálása a vendéglátóipari tevékenység hagyományosan végzett, szerves része, s nem egy önálló tevékenység(...) Ez azt jelenti, hogy vendéglátóhelyen a vendégek részére, helyben fogyasztásra, a fogyasztást megelőzően készített koktél, fröccs forgalmazásához nem feltétel az adóraktári engedély

(...) Abból következően pedig, hogy e termékek esetében nem értelmezhető a Jöt. szerinti termék-előállítás, így a zárjegy felhelyezésre vonatkozó előírás sem alkalmazandó." (forrás: vam.gov.hu)

Forró gratulációim!

"A forralt bor és az italok keverése a vendéglátóipari tevékenység szerves része"- ez aztán a hallatlan felismerés. Vajon hány hivatalnok hány napi agyalása szükségeltetett ehhez a forradalmi gondolathoz?

Születésnapi meglepetés

Március 27-én, pénteken ünnepeli a Múzeumi Kávézó első születésnapját :)

Ezen a napon szeretnénk egy aprócska meglepetéssel szolgálni a hozzánk betérőknek, ezért 10 órától 17 óráig ingyen presszó kávéval várunk minden kedves látogatót és vendéget.

(A kedvezmény csak a sima presszó kávéra vonatkozik, és személyenként egy adag vehető igénybe!)

Hagyomány és tudomány a gyógynövényhasználatban

A Móra Ferenc Múzeum szeretettel vár minden érdeklődőt 2009. március 25-én 18 órakor Csupor Dezső egyetemi tanársegéd előadására, melynek címe "Hagyomány és tudomány a gyógynövényhasználatban".

Az előadáson résztvevők megismerkedhetnek a gyógynövények használatával, valamint a vetítendő képanyag segítségével a gyógynövények felismerését is elsajátíthatják. Az előadás ingyenes, valamint a Démoni ragály - A pestis című kiállítás is megtekinthető .

És: előadás előtt és után egy gyengéd Unicum-akcióval várjuk a kávézóban az elcsigázott hallgatóságot! :)

Ha meghalok, egy halhatatlan kávéfőzőt viszek magammal!

Életem első cigarettájának megízlelésére, továbbá első kávéjának elkortyolására is gyermekkorom társasági színhelyén került sor: nevezetesen a tapolcai konyhánkban. Anyu segedelmével.

A cigi borzasztó volt, nem is kötöttünk életre szóló barátságot; a kávéval viszont halálos szerelembe estem. Néhány év múlva szorosabbra fűztük a viszonyt a középiskolai apáca-neveldében (ti. kollégista voltam), az egyetemen pedig valóságos orgiákat éltünk át egy-egy szigorlat között: instant, kotyogós, Grand Café-s, műanyag poharas-talponállós... halhatatlan.

Utassy József: Kávé-szonett

Idő, te aztán karburátor vagy!
Az örökmozgó Energiáé.
S te kétütemű piros motornak
vagy a sebességváltója: kávé!

Betűországút, ha cserben hagynak
gyalogos verseim igazáért,
legyen majd ez a szonett: talapzat!
Ihletem isteni italáé.

Ha meghalok, egy halhatatlan
kávéfőzőt viszek magammal!
Sejtem én, cinkos bűneim súgják:

rejt a pokol is tűzről pattant,
csillagszemű, ördögded Angyalt,
ki főz egy léleklendítő duplát.

Terasz blues

Mesélek egy kicsit a teraszról, ami vállalkozásunk egyik boldogsága, büszkesége és bosszúsága is egyben.

Amikor vendéglátós ismereteket szürcsöltem magamba, még nem fogtam fel igazából, mit is jelenthet az, hogy a vendég széttrancsírozza az idegeidet. Mert én, a médián(és ban) is szocializálódott NB (ti. naiv bölcsész), mindig is hittem abban, hogy hazánkban a vendég az, akit felidegesítenek, átvágnak a porlevest is Újházy tyúkhúslevesként tálaló vendéglátósok.

A pult másik oldalán állva azonban hamar kénytelen voltam revideálni ezt az egyoldalú elképzelést.
Mivel elég kicsiny a hely a múzeum előtt, amit asztalokkal elfoglalhatunk, így igen érzékenyen érint bennünket, ha példának okáért egy arra járó nyugdíjas klub, osztály vagy sétáló leveti magát arra pár székre, amit kitettünk. A szituációból persze csak úgy tudsz kijönni, hogy pár másodperc alatt megkapod a lesújtó pillantásokat, "szemét vendéglátós" kijelentéseket, hiába közelíted meg a legudvariasabban és legdiplomatikusabban a problémát.

Ha végigkérdezek mindenkit, hogy ki mit fogyaszt, akkor felháborodva közlik, hogy ők csak napoznak; ha jelzem, hogy ez a négy szerencsétlen asztal a kávézó vendégeinek van fenntartva, akkor érzéketlen és pénzsóvár vagyok.

Nem, nem vagyok az; de van egy olyan fix ideánk, hogy a kávézóból szeretnénk fenntartani nem túl népes családunkat, és erre egyelőre a terasz mutatkozik legalkalmasabbnak. Aminek a kialakítása (mivel nem pakolhattunk ki fröccsöntött asztalokat és székeket), nem kevés pénzbe került.

Így tavaly elfogyott a türelmem, és megkopott az empátiám, amikor 10 percenként kellett megkérnem az arra tévedőt, hogy napozás közben ne a műfüvön nyomja el a csikket; hogy ne itt fogyassza el a tízóraiját a kiállításokat lezavaró osztály; és hogy ne tekergesse visszafelé a napernyőt a volt kolléga, mert eltöri.

Amikor pedig a nyár utolsó felvonásaként, valaki suttyomban átgázolt a kirakott napernyőtartón a terepjárójával, ami imígyen használhatatlanná vált, és minderről elfelejtett tájékoztatni, már éreztem: fel kell turbóznom az idegrendszeremet 2009 nyarára.

Jó reggelt kívánok!

Nem értette, hogy miért vonszolja be magát a hülyéje melózni, ha egyszer vállalkozó. Egyébként is most csökkentik a pofájának a járulékait.

Mert azt mindenki tudja, hogy vállalkozónak lenni maga a csoda, amiben legfeljebb az okozhat némi fejtörést, hová is talicskázza a pénzét az egész nap kávézgató, alkalmazottait rabszolgasorba hajtó; másodállásban adó-és tb csaló emberünk.

És még van bőr a képén azt állítani, hogy nem tudja szponzorálni a múltból felbukkanó, rég volt ismerősök lázálmas terveit.

Summa sumarum Alice nem érezhette magát olyan kiválóan Csodaországban, mint egy kisvállalkozó a kft-jében. Mert hát nincs annál nagyobb öröm, mint hogy napi 10-12 óra meló után/közben igyekszel azt a mintegy 200(!) előírást betartani, amit a 8-féle hatóság elvár tőled; megpróbálod kihúzni azt a pár évet, amíg némileg nyereséges lesz a vállalkozásod, addig pedig tovább csapolod a lakásodra felakasztott jelzáloghitelt.

S mivel az alkalmazott csak egy távoli délibáb, addig is belehúzol, hogy minél hamarabb kigyógyítsd magad a betegségekből, hiszen neked nincs táppénz. De a gyereknek sem...

Szóval, drágáim az aranytojást tojó tyúkocska sajnos nem ide pottyantotta a tutit...

Aki dudás akar lenni

Nem, mi idén sem fogunk nyaralni. Ezen a tényen családi jóbarátaink egyszerűen képtelenek továbblépni.
-Hiszen, tavaly sem voltatok...Hogy lehet ezt kibírni?

Igen, tavaly sem voltunk. És igen, ki lehet bírni. Legalábbis a jelek szerint egyelőre még nem szorulunk lélegeztetőgépre vagy defibrillátorra.

Néma Nokedli

Kukán innen és túl

- Tegyük már be a csomagtartóba azt a szerencsétlen szemeteskukát...
- Hagyd a francba, nem visszük be. Amúgy is meg kell javítanom. Még nem volt időm rá. (csomagtartót bevágja)
-Te most teljesen leszarod, amit én kérek tőled? (emelkedő oktávok) Akkor jól van, ma szemetes nélkül fog üzemelni a kávézó.
- Mi ez a hülyeség? Ott van a másik, amit egy vagyonért vettünk, most az is megteszi.
(poronty dühösen közbeszól a hátsó terepről: Elegem van. Hagyjátok már abba!)
-Pedig jó lesz, ha megszokod, mert apád és anyád ilyen hülye. Anyád is hetek óta nyaggat ezzel a szemeteskukával.
- Mi? Még hogy én nyaggatlak. Majd, ha az ÁNTSZ nyaggat, akkor mondd a magadét...Részemről befejeztem.

A családi vállalkozásokról muszáj egy pszichothrillert írnom. Majd, ha egyszer öreg leszek és iszonyú tapasztalt, feltétlenül sort fogok rá keríteni.