Lélek-sokk

Szegény embert az ág is húzza: alig telt el pár nap Dezső újjászületése óta, kedd este már az autónkat áldoztuk be a tudomány oltárán- egy tolató régész-terepjáró személyében.

Blade-et már rég láttam ilyen állapotban: azt hittem a Tiszába hajítja a tett főszereplőit; de zabolázta elszabadult indulatait.

A kávézó üzemeltetése minden volt és leendő pénzünket benyelte, így két hónapja arra a döntésre jutottunk, hogy nem feltétlenül szeretnénk az autónkba pumpálni havi 50-60 ezer forintot, hogy tovább szponzoráljuk a banki alkalmazottak bahamai csapatépítését, illetve évente megújuló pazar karácsonyi dekorációját.

No, az eladás most kissé csúszni fog; és egyelőre nem sokkolnám megtépázott lelkemet azzal, hogy mekkora csorbát ejtett ez a kár az autó értékében.

Mivel ilyen zaklatott időkben csak kétféleképp tudom vigasztalni magam (könyvvel vagy evéssel), ezért hamarjában a karcsúbb megoldást választottam: megrendeltem Randy Pausch Az utolsó tanítás c. könyvét.

Nem fogod elhinni, mire bukkantam a 18. fejezetben: "A nap, amikor Jai egyedül két autóban tett kárt".

Ha összetörik az autódat, kötelező léleknyugtató!

Hello, szia, szevasz

"Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes. Azt, hogy hogyan éljek, mit tegyek, mind az óvodában tanultam meg. Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább"- hajaj, hogy milyen igaza van Robert Fulghum örökbecsű művének.

A köszönés 'to be or not to be'-je kétségtelenül e kérdéskörbe tartozik.

Példának okáért, gyakran tévednek be kicsiny kávézónkba tantónénik és bácsik, akik e szocializációs hendikep látványos szenvedői. Látom, ahogy fejben osztanak és szoroznak, majd megszületik a gyors eredmény: Dezirének a 'büféslány'-nak avagy 'múzeumi alkalmazott' -nak nem pocsékolnak egy helló-szia-szevaszt; viszont olybá tűnik, hogy Dezirének üveges a papája, hiszen játszi könnyedséggel néznek át szegény párán.

Dezirének meg fő a feje, hogy ki is fogja kis Maugliját oskolában okítani erre-arra. Nem csak matematikára...

Amitől felmegy a vérnyomásom

"Már bírósági szakban van az ügy, melynek főszereplője a minden vendéglátós által jól ismert Pusztakoktél.

Egy 300 személyes rendezvény megrendelője kérte az italt. Az üzletben valamivel előbb kikeverték és tálcán várakozott a vendégekre, amikor megjött a Vámőrség. Ellenőriztek. Megkapták a számlákat, az alapanyagként szolgált italok zárjegyes üvegeit, a helyszínen minden rendben volt. Mégis feljelentést tettek, mert a jogszabály előírja, hogy ÚJ ITAL-t csak adóraktárban szabad előállítani.

Ha viszont az üzletnek lett volna adóraktári engedélye, akkor minden pohárra zárjegyet kellett volna tenni! Jelenleg még tart a tulajdonos meghurcolása, mert a „szabál" és az ellenőrök szerint a koktél új italnak számít!" -mesélte el Háber Tamás, az Ipartestület elnöke egy a Magyar Vendéglátók Ipartestületének vezetői és szakújságírók között lezajlott beszélgetésen.

(forrás:http://www.euroastra.info/node/20998)

Freud már a spájzban van

Nem tudom, van-e jelentősége, de mióta beindult némi élet a kávézóban, folyton telt néger jazzénekesnők énekelnek a kertemben...

Dezső halála és feltámadása

Bekövetkezett, amit már a januári nyitáskor sejteni lehetett: eljött az apokalipszis.

Dezső elébb önálló életre keltette karjait, lehetetlenné téve 3 kávé egyidejű lefőzését. Ha emlékszel a Pom-Pom című mese cipős történetére-amikor is a jobb és balos cipő egymás ellen lázadt-, akkor el tudod képzelni, milyen remek dolog egy kávégép lelkére beszélni, hogy zabolázza meg rakoncátlan porontyait. Kérleltem, simogattam, rimánkodtam, mindhiába. Dezső megmakacsolta magát.

Tegnap este már totális anarchiába tört ki: vizet spriccelt, zaccot puffogott, gőzt böfögött, kávét köpködött. Nem totojázhattunk tovább, nekünk is fel kellett venni a kesztyűt: Dezső kapott egy jókora sós gyomormosást. Sajnos azonban ez a detoxikálás sem térítette észhez.

Reggel berobogott Misi, a szerelő, és egy óra alatt kijózanította a tévelygőt, aki bár még pár percig kötözködött, de aztán kénytelen volt belátni: le kell tenni a fegyvereket.

Epres, málnás, Szamócás

Jönnének, bármi áron. Lépcsőn kucorogva, kivetítőt bámulva, otthonról elhurcolt kemping széken. Mindegy nekik- csak lássák.

Drága jó tanárom évekkel ezelőtt (nah, jah) hosszasen mesélt a versengés pszichológiájáról az egyetemi szemináriumon: arról tudniillik, hogy jól szituált, értelmük fokáról diplomát szerző emberek magukból kivetközve viselkednek bizonyos helyzetekben. Ökölharcot vívnak azért, hogy többet lapátolhassanak a svédasztalról; vagy ne adj isten testi fenyítéshez folyamodnak, ha

valaki beelőz a sorban, horribili dictu eltakarja a szinpadi látványt.

Hogy mi lesz itt ma este, csak sejtéseim vannak. Reményeim szerint ökölharc helyett minél többen veszik felénk az irány, hogy borba fojtsák afeletti bánatukat, hogy nem láthatták imádott Károlyukat. Aki -legalábbis a jegyeladási számokat nézve- egy valódi Modern Hero.

Szánsájn, Szeged, Obama

No, kérem szépen: kisütött a nap Szegeden, és előbújtak lelki vackaikból az emberek.
Lobogó hajjal, sapka nélkül futott be a kutyás néni is (aki lelkes és mindennapi vendégünk immár fél éve), és újságolta, hogy bejárták az egész Tisza-partot.

A tanult tehetetlenség persze a szokásos hét eleji depresszióval nyitotta meg a kávézót: gondolatban hálát adtam annak a pár beténfergőnek, aki megtalál minket :)

Szerencsére azonban sokan voltak, és megint meg kellett állapítanom, hogy igencsak szeretem ezt a pörgést, jó találkozásokat, beszélgetéseket. Csak hát nehéz a nyugalmas hetek után hirtelen négyesbe kapcsolni: így borult a forró csoki, nem nyílt a teás zacskó, elfelejtettem tejet habosítani stb.stb.stb. Mon, dieu...tiszta amatőrizmus.

Blade napsütés által megzavart lelkiállapotát mi sem jelzi jobban, mint hogy a mai nap magasröptű, ámde kínzó kérdése ímígyen hangzott: "Ha az USA elnőke nő lenne, akkor a férjét First Man-nek hívnák?"

Kávét? Jót? Nálunk meg is veheted!

Az olasz Mokarabia gyökerei a több, mint 100 éves tapasztalatban, a piacon megtalálható legjobb minőségű kávé kiválasztásában, importálásában rejlik.

Ez a hosszantartó kávé iránti szenvedély, ami a századok folyamán alakult ki, ösztönözte a Zanetti családot, hogy kockáztasson mindent a termék minőségéért. A Mokarabia kényes figyelmet szentel a nyersanyag kiválasztásának, és árusításának, hogy a Mokarabiat választók biztosan a legjobb keveréket ízlelhessék.

Üzletünkben megvásárolható termékek:

Mokarabia Caffé President (100% arabica)

A legfinomabb arabica kávé egyedi aromával.

1 kg kávécsomag aromazáró szeleppel

Ár: 7375 Ft

Mokarabia Caffé Regal (90% arabica-10% robusta)

Szirupos állagú, gazdag aromájú különleges kávékeverék

1 kg kávécsomag aromazáró szeleppel

Ár: 6125 Ft

Mokarabia Caffé Extra Bar (80% arabica-20% robusta)

Egy enyhe keverék, mely ötvözi a kellemes ízt a sokáig tartó crema habbal.

1 kg kávécsomag aromazáró szeleppel

Ár: 5500 Ft

Mokarabia Caffé Super Bar (65% arabica-35% robusta)

Telt ízű keverék, különleges utóízzel

1 kg kávécsomag aromazáró szeleppel

Ár: 5250 Ft

Mokarabia Caffé Moka (50% arabica-50% robusta)

Erős és krémes keverék, telt ízzel

1 kg kávécsomag aromazáró szeleppel

Ár: 3125 Ft

Az igazat mondd! Eperjes Károly estje

Eperjes Károly a XX. század istenkereső költőinek a verseiből ad elő a zenés esten, melyen Négyessy Katalin gordonkán kíséri a népszerű színészt. Hallhatóak lesznek Ady Endre, József Attila, Babits Mihály és Pilinszky műveiből részletek.


Eperjes Károlyról közismert, hogy hívő, közszereplései során is mindig hitet tesz keresztény világnézete mellett. Gyerekként vallásos nevelést kapott, sokáig azon is gondolkodott, pap lesz, de mint mondja: „a Jóisten olyan szépnek teremtette a másik nemet, hogy éreztem, ebből balhé lesz.”

A valódi megtérés útján a fordulópontot az jelentette Eperjes Károly számára, amikor 26 évesen lényegében a halálból tért vissza. Tüdőembóliát kapott, félrekezelték, tüdejének csak az egynyolcada működött. Az utolsó kenetet is megkapta egy paptól.

Ezt követően történt valami egészen különös, amiről a következőképpen beszél a színész: „Egyszer csak megszűnt körülöttem a kórterem... Az égboltnál fényesebb és tisztább valami felé haladtam óriási sebességgel... Nem én, hanem az énem, a lelkem. Száguldott, száguldott... Mielőtt azonban elértem volna, azt mondtam: Uram, még ne! Úgy szeretném felnevelni a fiamat, Krisztiánt, és még annyi örömöt szerezhetnék a színészetemmel az embereknek!”

Eperjes Károly meggyógyult, és azóta számos filmbéli, illetve színpadi produkcióval szerzett örömöt a közönségnek. Így lesz ez most is, ezen az esten.

Helyszín: Szeged, Móra Ferenc Múzeum,

Időpont: 2009. január 23. péntek 18:00h

Deziré és a bosszú

Deziré szeret tájékozódni, utánajárni, elolvasni, felkészülni és tudni. Mert Deziré amolyan szorongós fajta, aki nem szereti a meglepetéseket: legyen az akár egy titokban megszervezett szülinapi köszöntő, vagy legyen az egy keserédes apeh-ellenőr.

Ezért Deziré igencsak meglepődött avagy kocsányon lógtak szemei, amikor arról értesült a médiából, hogy februártól standolnia kell minden nap.

Ácsi. Standolni jó, és kell is. Mert ugye a csúnya alkalmazott lenyúl, kiönt, feltölt.

De Deziré csóró, és neki biza nincs alkalmazottja, akit fülön avagy nyakon kellene csípni. Van viszont szűkös energiája, mérhetetlenül sok munkaórája, amit megtoldhat napi plusz egy órával, hiszen az -egyébként szerénynek mondható- 40-féle alkohol leméricskélése nem két perc.

(széljegyzet: És hát Deziré böcsületes is, ezért a 4cl, az 4cl- és ezért pont annyi fog hiányozni az üvegből. )

Nosza, Blade be is szalad a vpop-hoz, hogy elsőkézből szívja magába az információt. Azt viszont elég szűkmarkúan mérik odaát.

Marad tehát a jogszabály babrálás, böngészés. Még jó, hogy Deziré bölcsész volt valaha, és bírja a bötűket.

Fekete-fehér, igen-nem

Kávé

" Kevés szöveg mutatja meg ilyen tisztán, hogyan fonódik össze az emlékezet, a nosztalgia az élvezettel és a fogyasztással. Azaz hogy az emlékezés (jó esetben) élvezet, hogy a nosztalgia fogyasztandó jószág, és hogy a zamat történelem: teasütemény. Krúdy a kávéról:

- Így kávézgattunk Pesten, amikor minden valamirevaló utcában, utcasarkon kávéház nyílott, a kávéfőzők versengtek a "jó feketék" főzésében. Eötvös Károlyt csibukjával és kis csészéjével a kirakatba ültették az Andrássy úton, a Redoutban a nagyszakállú pesti polgármester ült, mintha csak azért ment volna be minden ebéd után a kávéházba, hogy ellenőrizze, milyen kávét főznek a lakosságnak.

- A feketekávé mellett beszélték meg a pestiek mindezt, ami a mindennapok történetéből az embereket érdekelte. A fekete jó volt, jók voltak az események is, a politikában kedvező szelek fújdogáltak, a bécsi tőzsdei jelentés szilárd volt, a színházban sikere volt a primadonnának... De ha a feketekávé nem sikerült a konyhán, akkor aztán beborult az egész világnak, a kávéval együtt nem ízlett több semmi se aznap. A polgár hazament, és otthon itta meg a feketekávéját, amit csak betegség esetén szokott tenni." (Idézet Hammer Ferenc: Fekete&fehér gyűjteményéből. Kalligram Kiadó. 2008.)

A könyvből mindent megtudhatsz feketén-fehéren. Nem csak a kávéról...

Gyere be az angyalkártyádért!

De jó is lenne egy új esztendő küszöbén belekukkantani a jövőbe. Vagy csak játszani egy kicsit.

Tavaly szilveszterkor készítettem pár jóskártyát (köszönet érte harmonetes Katának ), és meglepő volt látni, milyen izgalommal húzta ki mindenki a maga lapját.

Idén karácsonyra viszont én kaptam egy tálnyi angyalkártyát egy angyalkától, ami most ott pihen a kávézó pultján és arra vár, hogy Te is húzz egyet; miközben elkészítjük kedvenc teádat vagy épp forró csokidat.

Már ma is nagyon kapósak voltak ezek a kis aprócska üzenetek; és hidd el, az egyik csak terád vár! :)

S hogy mit üzent nekünk az első munkanap Harmóniakártyája?

"Csecsemő -valami új dolog születése. Nem anyagi természetű gyarapodás. Valami új dolgot hozhatsz létre, elölről kezdhetsz valamit, amire már régen vágysz. A fiú csecsemő jót jelképez, míg a leány csalást hamisságot a régi álmoskönyvek tanúsága szerint". (forrás:www.harmonet.hu)

Hogy nem fogunk unatkozni, az egyszer biztos...