2010. május 14., péntek

Szomszéd zöldek avagy jaj, de jó a habos sütemény

Egy új helyet nyitni remek alkalmat teremt arra, hogy bürokraták és jóakarók hada gondoskodjon a napi stresszadagodról. A múzeumkertben hamarosan megnyit a kávézó sörkertje, mert úgy gondoltuk-balga módon- hogy milyen jó lenne egy hangulatos hely a múzeum árnyékában;
és mert ránkfért egynémely új kihívás;
és nem utolsó sorban be kellett látnunk, hogy egy kis kávézó önmagában vajmi kevéssé biztosítja immár egy újabb taggal gyarapodó családunk megélhetését.

Jöttek is a huhogók rögvest:
"De miért nyitják meg? Hát a kávézó sem megy..."
"Állni fog a terasz a vízben, ha lezúdul rá az eső"
"Hol megyünk ki az autóval, ha ott lesz a sörkert?"
"Hová parkolunk? És hol lesz a kuka?"

Emberek, hár miért nem lehet örülni egy új kezdeményezésnek? És miért kell rögvest gáncsoskodni, rosszakaratot feltételezni, és dühöt gerjeszteni?

No, aztán, amikor a hatósági főokos imígyen üti meg a magas C-t, hogy aszongya:"ÉN, kérek egy kétmedencés mosogatót. És ÉN elvárom, hogy..."
Odakívánkozik a nyelvem hegyére, hogy ugyebár, magácska egy hatóságot képvisel, és annak az ejárásrendjét és elvárásrendszerét közvetíti. No, de ennyit mára. A doki szigorú stresszementes napokat írt fel. Receptköteles.

Nincsenek megjegyzések: