Széchenyi-kártya. Becuccoljuk a helyi irodába az összes papírt, ügyiratot, könyvelési aktát. Aláírom, lepecsételem, kipipálom.
Naná, hogy valami hibádzik. "Hol lőn az APEH igazolás arról, hogy nincs köztartozásunk?"- teszi fel a kérdést az ügyintéző hölgy.
Zavart papírcsörgetés. Hát, honnan a csudából tudjam, hogy a kilónyi papírhulladékból pont ez hiányzik? Pedig, de.
Telefon a könyvelőnek. Telefon vissza. Van némi köztartozásunk, gyorsan egyenlítsük ki.
Tényleg súlyos adóssággal terheltük az államkasszát. Úgy mint 27 Ft késedelmi pótlék a nyugdíjbiztosítónak, avagy 71 Ft késedelmi pótlék a mittomén kinek. Befizetem. És Blade kér egy igazolást arról, hogy a huszon forintokat befizettük. A bankos ügyintéző azt hiszi, viccel. Pedig nem.
Megírják a papírt, aminek a kiállítása 2000 Ft-ba fáj nekünk.
Rohanás az APEH-hoz, ahol közlik, nem kellett volna az igazolás, mert közben megérkeztek az átutalások. Bánja a fene, csak haladjunk már.
Újabb telefon. Nincs aláírási címpéldányunk. Vagyis van, de azt ügyvéd hitelesítette, és azt valóban el kellene fogadniuk. De mégsem.
Kerítsek olyat, amit közjegyző hitelesített. Beköltözök a közjegyzőhöz. Újabb 1500 Ft egy papírért.
Már kínunkban röhögünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése