Pár perccel később sült krumpli felhő lopakodik utána.
Vasárnapi csendélet.
Megérkeztek a délutáni látogatók.

"Most is egy kis kávéházban ülök – a kávé olcsó és kitűnő! –, s a lélek halhatatlanságán tűnődöm".(Pilinszky)
(...) Minden reggel, ha arra járok, úgy érzem, mintha költögetnem kellene, ráznom a városházát és azt a szobrot, hogy az Istenért, el ne aludjanak ők, hiszen meddig bírják még ébren? Hiszen nem történik itt semmi. Nehéz, ólmos álom nehezedik az én szülővárosomra, szülőföldemre. Nagy elvarázsoltság".
(Balázs Béla: Álmodó ifjúság. Bp. Magvető és Szépirodalmi Kiadó 1976.262-263. p)
Minő véletlen(?), hogy pont ebben a téli unalomban estem neki ennek az önéletrajzi könyvnek.