HAPCI

Tetszik ez a szép új világ, amiben anyaghányad nyilvántartást vezethetek arról, mennyi vízből készül a presszó, és vajh mennyi a fehérje tartalma; amiben fagylalt naplót körmölök arról az 1 db jégkrémes dobozról, ami a mélyhűtőben lapul; továbbá amiben pár Hunyadi ellenében térképet készíttetek a rovarok vonulási és párzási útvonaláról; és amiben olyan mosogatószerrel kell sikálnom, ami frankón fertőtlenít, csak épp ujjnyi tejzsír marad a pohár karimáján.

Ez csak annak kapcsán jutott eszembe, hogy egy kedves ismerős nevetve mesélte: görögországi nyaralásakor saját szemével látta, ahogy a helyi hentes az utcán darabolta egy nagy tőkén a finom barihúst, aztán talicskában tolta át a restibe, ahol isteni egytálételt rittyentettek belőle.

Nálunk pedig állítólag időszerűvé vált a HACCP (amit anyósom nemes egyszerűséggel HAPCI-nak becéz), mert ugyebár aztat évente felülvizsgálat alá kell helyezni. Testületileg. Nem kevés pénzért.

Én meg csak halkan kérdezném: a görög hentes vajon hallott-e már az auditról, a GHP-ről, a verifikálásról avagy a validálásról.