Pedig mindig időben jöttek értem az óvodába

A legnagyobb forróságban ül le a teraszon, és kitartóan várakozik. Hogy mire is pontosan, nem értem. Vár valakit. Vagy valakiket, akikkel biztosan itt beszélte meg a találkát:"Tudod, a két oroszlán között".

Ahogy telnek a percek, majd fél órák, egyre izgatottabb. Kérem, hogy jöjjön be a hűvösbe, megtöltjük az üvegét. Közben gyermeki izgatottsággal pakolja ki a szakadt hátizsák tartalmát: három üvegrózsát. Amolyan búcsú-vásárfia - elképesztő színekben és giccs-kompozícióban -, de büszkén meséli, hogy a 25. születésnapjára kapta.

Türelmetlen, már rég itt kellene lenni a többieknek. Újra kimegy, közben egy Bródy dalt énekel egy gyűrött papírról, amit ő fog előadni egy rendezvényen. A Fogyatékosok Napján.

Mivel az éneklésbe némi sírdogálás is vegyül, javaslom, hogy nézzen körül a múzeum környékén, hátha már várnak rá. Nehezen és ügyetlenül mozog, el is esik a napernyő nehéz köveiben. Miközben felsegítem, nyugtatom, hogy nem lett baja az üvegrózsáknak. Közben gyorsan leellenőrzöm, hogy -hál' Istennek- neki sem.

Lassan botorkál le a rámpán, és alig hogy eltűnik, bekanyarodik egy autó. Megérkeznek a többiek.

Döbbenten figyelik, ahogy egy lobogó kötényű, félőrült felszolgálónő lerohan a rámpán, és egyenesen nekik ront.

Aztán napnyugtakor eszébe jut egy jónevű pszichiáter és egy pszichodrámacsoport, ahol mindig fel kellett tenni A Kérdést :"Tulajdonképpen, hol is érintett ez meg téged?".