Mars és Vénusz, avagy sárkánybéli vigasságok

Egy feng shui szakértő bizonyára extázisba esne, ha meglátná három bejárattal is rendelkező, pár másodperc alatt körbenyargalászható kávézónkat. Kétségtelen, hogy elbújni, titokban kortyolgatni a mennyei mannát itt nem igazán lehet.

Mr X, aki egy hatalmas vasárnapi forgatag örvényében tévedt be hozzánk két kassai műkincs vizualizálása közepette, is hamar felmérte ezt az építészeti hátrányosságot. Egy szemvillanás jobbra, kettő balra: köszöni nem kér semmit.

Aztán újabb körbetekintés után, mégis csak lopva a pulthoz lép, és kérne gyorsan egy akciós gyomorkeserűt. Pillanatok alatt felhörpinti, aztán sebesen odébbáll.

Fél óra múlva egy kedves hölgy társaságában újra betér, helyet foglal az asztalnál, és én -kellő empátiával felturbózva- a déja vu látszatát is elkerülve veszem fel a kávérendelést. Hörpintés-immár a kávéból- egy kis pihenő a kulturális labirintus teljes feltérképezése előtt, aztán távozás.

És igen...újabb fél óra múltán egy újabb tikos betérő még beilleszthető a fárasztó vasárnapi programba; mi pedig este Blade-del, a napi romok eltakarítása közben, röhögve filozofálunk a Vénusz és Marsbéli konfliktusokon.

Ps: Pardon. Minden hasonlóság csak a véletlen műve. Egy kis szórakoztató blogfikció.

Az utolsó napok szentjei

Az esti nyitva tartás némelykor számtalan meglepetéssel szolgál. Főleg egy nagyszabású kiállítás utolsó napjaiban, amikor az összes tiszteletjegyes még gyorsan művelődni akar. Magyar módra, a huszonnegyedik órában.

Mivel egyelőre nem sikerül kettéválasztani a múzeum és/vagy kávézó, illetve a múzeumban működő autonóm kávézó képét, ezért vagyunk szereplői a tévedések vígjátékának.

17.30 Berohan az ajtón egy csapzott látogató. Hagyom pár percig, hogy kóvályogjon az aulában- nem tűnik fel neki a tök sötét előtér, és a zeneszóval bélelt, megvilágított kávézó kontrasztja.
Miután kitartóan álldogál a töksötét pénztár előtt, szólok neki, hogy mi újság.

Ilyenkor jön a felháborodások láncreakciója, úgy mint:
....de, hát a múzeum honlapján nem az volt, hogy 17 óráig van nyitva.
...vidékről jöttem, nekem mindenképpen meg kell néznem a kiállítást.
...és akkor most mi lesz?

Mikor türelmesen elmagyarázom, hogy tulajdonképp, én egy mezei kávézó tulaj lennék, és nem teremőr, vagy egy kigyúrt biztonsági; hisztériás kirohanás veszi kezdetét, melyben fel vagyok szólítva a termek azonnali kinyitására, és az ő kulturális igényeinek kielégítésére.

Mivel szomorúsággal vegyes sajnálattal kellett megjegyeznem, hogy nem én volnék a Mindenható, egy perc múlva már egy ajtócsapódásba csomagolt szívtelen döggé léptettek elő.

Das ist ein Unicum!

Ha nem akarod megrögzött alkoholista látszatát kelteni, bátran kérd kávéscsészében a napi első Unicumot. Garantáltan konform, reggeli kávéját szertartásosan elfogyasztó kávéházi arcnak fogsz tűnni.


Csak diszkréten súgd oda a pultos hölgynek: "Négyszer két cent presszót kérek. Némi kísérővel".

És ne felejts el kacsintani mellé...

Egy Úr az Űrből

Bejön, körülnéz, elcsodálkozik.
Kikérdez: bor, rövidek, árak, nyitva tartás.
Tök jó.
Dohányzás?
Nyista.
Szuper.
Teccik tudni, jön egy társaság, és akkor hoznám őket...
Rendben.

Örülünk egymásnak. Aztán eltűnik, mint ama szürke állat a ködben.

És pár hét múlva replay.

Bejön, körülnéz, elcsodálkozik.
Kikérdez: bor, rövidek, árak, nyitva tartás.
Tök jó.
Dohányzás?
Nyista.
Szuper.
Teccik tudni, jön egy társaság, és akkor hoznám őket...
Rendben. Hát, persze, hogy rendben.

Én itt vagyok...

"(...)Kéjek s kínok között vezet az ember
Isten vagy emberek jelölte útja
Csodálod-e hogy amire befutja
Halálvággyal telik nem félelemmel
S akármit tesz ölelve bár vagy ölve
Visszazuhan a Káosz-anyaölbe

Kutattalak s nem leltem rád Uram
Most megpróbálom mégis kitalálni
Valaki vagy Te vagy csupán akármi
Sorvégre rímnek jól jöhetsz ugyan
De jobban élsz a vírusban s a rákban
Mint a tehozzád esdeklő imákban
S ha megtagadlak azzal adnék létet
Neked hát nem tagadlak s végre véged

Megszabadultam tőled mégis árvád
Vagyok Uram ki várva várva vár rád".

(Baka István)

Viszontlátásra :)

heART-légy szíves!

Elő Valentin-napi "szerelmes tömegelésre" invitálják a szegedieket a Móra Ferenc Múzeum munkatársai és az Artstab tagjai péntek délután háromra.

A szegedi Móra Ferenc Múzeum munkatársai és az ötletgazda, a tavaly alakult szegedi nonprofit kulturális szervezet, az Artstab tagjai arra gondoltak, hogy közösen emlékeznek meg a szerelmesek napjáról.

A "heART-légy szíves!" nevű rendezvényre érkezőktől azt kérik a szervezők, hogy minél több piros színű ruhát vigyenek magukkal. Az ötletgazda szándéka szerint a múzeum sokat látott lépcsőin így életre tud életre kelni egy, a résztvevőkből összeálló nagy piros szívmotívum - tájékoztatta a Független Hírügynökséget Medgyesi Konstantin, a Móra Ferenc Múzeum sajtóreferense.

Az elő Valentin-napi tömegelésre a múzeum munkatársai és az Arstab tagjai kicsik, nagyok, párok és szinglik részvételére is számítanak, vagyis mindenkit várnak, aki részt akar venni az élő tömegszív létrehozásában.

A szervezők ígérete szerint, azok a párok, akik a rendezvény ideje alatt csókot váltanak a szegedi Kultúrapalota lépcsőjén, ingyen látogathatják meg pénteken délután a Móra Ferenc Múzeumot.
(forrás: delmagyar.hu)

Sáskajárás és Cooper-teszt

Úgy hozta az élet, hogy Blade otthon muffint sütött Mauglinak (igen, lehet röhögni: rózsaszín hercegnőset), én meg egész napos Cooper-tesztet futottam bent.

Persze, ez valamenyi vállalkozás alapevtése: ha szükségleteid támadnak (evés-ivás-altáji), illetve egyedül maradsz a melóval- garantált a bibliai tíz csapás valamelyike. Úgyhogy volt véres (elvágtam az ujjam a tejes dobozzal!!!), és sáskás (vendégek metamorfózisa) élményben is részem.

Mellesleg: van abban némi perverzitás, amikor rég nem látott évfolyamtársak döbbent tekintetébe szaladsz bele, miközben kirohansz az asztalukhoz két forró csokival.

(Fel!)Támadunk?

Oké, tudom én, hogy a 3 bölcsész diploma nem tesz épp szakavatottá, hogy a standolással hipp-hopp megbirkózzam, de azért 4 feles levonása a készletből komoly matematikai arcul csapásnak bizonyult.

A ma éjszakai holdállás avagy időjárás front (hogy anyósom terminológiáját plagizáljam)is kedvezőtlen napindítást prognosztizált. Mivel kapásból felragasztottam a hisztériás mimikáimat, Blade is pillanatok alatt felpaprikázta magát, ami ugyé' nem annyira jó, ha egy pult mögött dolgozik az emberfia az urával.

Hangulatunkat tovább cizellálta a múzeum megtébolyodott riasztórendszere, amit egy egész teremőrnyi brigád sem tudott kora reggel érzésteleníteni, így az első vendégek-velünk egyetemben- hosszasan élvezhették a fülsiketítő zajt.

Csalódott vagyok, na: a személyiségemmel, belső beállítottságommal ellentétes,ahogy le vagyok(gyunk) pöckölve, befenyítve autó-konfliktus ügyében. Summa summarum: szarul neveltek. Ha kárt, nehézséget okozok valakinek, bevetem a bocsánatkérést, és igyekszem enyhíteni a másik terhét. Amit ugyebár én okoztam. És nem veszem arcoskodóra, fenyegetőre, lepattintóra a dolgot...

Szóval ahogy Randy Pausch-t újraolvasom, kijelenthetem: a délelőtt a Füles énemnek kedvezett.

P.S: Azért Tigris nem döglött meg (teljesen).

Bréking nyúz

Felpezsdült Szeged kulturális élete: tegnap egy fazon kisétált Szeged jól ismert szecessziós palotájából egy ef Zámbó képpel a hóna alatt. Mondhatnók: megtalálta a rést a pajzson (ebben bizonyára segítségére volt 10 évvel ezelőtti múzeumi technikusi munkával eltöltött tapasztalatszerzése is). Jesszus, mindenesetre kissé alábecsülte a másfélmilliót kóstáló művet, hiszen 5000 Ft-ért kótyavetyélte el.

Amúgy bréking nyúz: Pataki Ferenc, a Szegedi Nemzeti Színház népszerű színésze, a helyi rádió Kautzky Armandja, light colát iszik fellépés előtt. Szobahőmérsékleten.

Újság van

A gazdasági válság tematikájával együtt mi is begyűrűztünk a Maximába. Bizony, ám:

"Kevesebbet költünk kiállításra

Könnyű észrevenni, hogy ma az emberek nem áldoznak már annyit a kultúrára, mint régen- mondja Deziré, egy múzeumi kávézó vezetője-, pláne kevesen költenek múzeumi tárlatra. Nagyon magas lett az ingerküszöb, és meglehetősen nehéz olyan kiállítást szervezni, amire tömegek érkeznének. Sokan drágállják a jegyet, bár pontosan annyiba kerül, mint egy mozibeugró. Aki mégis betér a múzeumi kávézóba, többnyire az >egyszer élünk< elvét vallja, és kinyitja a pénztárcáját.

A város lakói viszont nagyon szűkmarkúak- maximum egy presszó fér bele a költségvetésbe. Az úgynevezett nagy tárlatok során viszont megfigyelhető a színház-effektus (ahogy én nevezem): ha nagy hatással volt a látogatóra a kiállítás, telve van élményekkel, és megajándékozza magát, ilyenkor akár drágább italokat is fogyaszt, és akár 1000-1500 Ft-ot is költ magára a belépő mellett". (2009/1. szám 12. p)

Köszönet érte Amelie-nek, aki híd József Attila és az életmód magazinok között :))))

Performansz a múzeumban

Minden egy almával kezdődött...

Azután torkosság, harag, irigység, kevélység, bujaság, fösvénység és restség költözött a világba, végül pedig megszületett a 7 fő bűn, melyek a Paradicsomból való kiűzetés óta keserítik meg az emberiség életét.

Ezek után indít nyomozást Pataki Ferenc, a Szegedi Nemzeti Színház színművésze Kiss Ági bábművésszel és a Kelemen László Színintanoda diákjaival egy kísérleti jellegű előadás segítségével.

A "Bibliai nyomozás a Mórában" címet viselő performansz a Múzeum Bibliai műkincs-kiállításához kapcsolódó izgalmas kaland az Ó-és Újszövetség rejtelmeiben, mely során a múzeumban jár majd Lucifer, Káin, Mária Magdolna vagy Poncius Pilátus is.

Időpont: 2009. február 4. szerda 18 óra
Helyszín: Móra Ferenc Múzeum, Szeged
Belépő: 300 Ft

És persze: a magyar Da Vinci-buli után lazítás a kávézóban Noé nedűivel!