Lelkesen beront, hogy inna egy kis plumwine-t, közben széles vigyor kíséretében felsorolja az összes magyar szót, amit az elmúlt napokban sajátított el. Később elémterít egy terjedelmes listát, hogy együtt amerikanizáljuk a magyar festmény címeket (példának okáért: Tanyasi fiatalság avagy Akt pisztránggal). Közben hatalmasakat röhögünk a fura nyelvi csűrcsavarokon.
Kiderül, hogy a matekprofesszora az SZTE-n (leánykori nevén: JATE) végzett, csak 56-ban úgy döntött, inkább Ámerikában folytatná földi pályafutását. Szóval, a profnak köszönhetően tud egy s mást Magyarországról.
Kedvesen érdeklődik, hogy hogy tetszik a demokratikus légkör, majd fanyalgó képemet látva , megnyugtat, Amerika is szarban van. Mert képzeljem csak el: most már az ő barátai sem utazgathatnak Magyarországra nyaralni. Drága lett a repülőjegy.
Szóval jó, ha tudom: hazai turizmus hanyatlását nyugodtan Bush nyakába varrhatjuk.