A lámpákat felkapcsolják, ugye?

- Kérem, hogy azonnal kapcsolja fel nekem a szökőkút világítását!
- Sajnos, nem tehetem.
- De értse meg,így nem tudok fényképet készíteni! Teljsen SÖTÉT van.
- Értem, de sajnos akkor sem áll módomban felkapcsolni. Én csak a kávézót vezetem. Nem a DÉMÁSZ-t.

Mindenki pótolható. Még én is

Elmondom, mi az én legnagyobb bajom: elég nehezen delegálom a feladatokat. Kivéve, ha Blade-ről van szó. Szerinte ugyanis neki túlzottan is jól delegálom.

Ennél fogva elképzelhetetlennek tartom, hogy valaki becsatlakozzon a mi kettősünkhöz, és esetleg levegyen némi terhet a vállunkról. Mert biztos, hogy leszarja a melót, beszól a vendégnek; nem úgy rakja el a poharat, hogy kézre álljon stb. stb.

Blade szerint nem kell ennyire túlintellektualizálni a dolgot: szimplán elviselhetetlen főnök lennék és kész.

Augusztus 20-án azonban be kellett látnom, hogy van az az embertömeg, amivel nem vehetjük fel ketten a küzdelmet, és beadtam a derekamat.

Mindannyian túléltük.

"(...)a béke méhe zöngne"

"Megálljt kell parancsolnotok jó öreg Mazdátoknak, és az öko-szellem jegyében igen is át kell váltanotok gyalogos-kerékpáros (esetleg lovaskocsis) üzemódba"- biztos, hogy ezt a tanácsot kapnánk Ruediger Dahlke-tól, ha feltenném a kérdés: miért pont a mi csotrogányunkat kell ismételten megtalálnia a múzeumi parkolóban szerencsétlenkedő női sofőröknek????

Persze alapvetően mi voltunk a hibásak, hiszen "csúcsosan"(?) parkoltunk le, és ő egyébként sem tud tolatni, meg hát a barátnője is beszélt hozzá.

Ilyetén okoknál fogva Blade komolyan fontolóra vette a dolgot, hogy beszerez egy légpuskát, és kilövi a ránktolató járgányok kerekeit.

Csak hogy ne növeljük tovább az idei törések statisztikáját...

Desiré halálára

Micsoda útjaim voltak nekem
- szólt Desiré -, most, hogy emlékezem.
Micsoda egy zűrzavar, hány tévedés,
tán hazudtam is, és volt egy kevés...
És volt egy kevés - nem is tudom, hogy hívjam ezt.
Talán volt egy-két este,
ami nincs megnevezve,
és valószínű, hogy már így is maradnak,
nevezetlenül...

Ha én meg nem nevezem, más senki sem
meg nem nevezi azt a kevés
azt a kevés - nem is tudom, hogy micsodát,
amiben voltam szereplő.

Márpedig ahogy ez kinéz, megnémulok,
s az a kevés is tűnni fog.
Az a kevés - nem is tudom, hogy hívjam azt,
talán csak így: volt egy-két este.

Kiskorúak kíméljenek!

Ezúton kérném, nagy tisztelettel az Illetékes Elvtársakat, hogy hagyják végre pihenni a szünidőzni vágyó kiskorúakat, avagy immár máshová is szalasszák el őket sört-bort-pálinkát (próba)nyalogatni.

Köszönöm!